A panoptikumban általában híres emberek életnagyságú viaszfiguráit tekinthetjük meg. Sok hírességről már életében készitenek ilyen viaszfigurát. Én most a magyar politikai élet néhány figurájáról szeretnék pár szót szólni. Egy virtuális panoptikumban vezetem végig az olvasókat. Azok a politikusok kerülnek ide, akik valamilyen cselekedatükkel túllépik a határt. Mindenkinek kellemes olvasgatást, annak ellenére, hogy nem szórakoztató.

Demszky Gábor

Az úgynevezett demokratikus ellenzék emblematikus figurájaként került a magyar politikai élet élvonalába. Kis János beszélte rá, hogy legyen főpolgármester jelölt. Nem értett ugyan ehhez, de Kis azt mondta neki: egy tárgyalóképes ember kell csak ide, nincs szükség semmiféle szakmai ismeretre. Demszky ezután látható átalakuláson ment keresztül az évek során. Terepjáró, külföldi üdülő, lakások, és lehetne sorolni. És a fő kedvenc: indokolatlanul drága, viszont csigalassúsággal épülő négyes metro.
Demszky azért került a panoptikumomba, mert feltalálta a következmények nélküli politikai felelősséget. A BKV botránnyal kapcsolatos sajtótájékoztatón közölte: vállalja a politikai felelősséget, de nem mond le, kitölti a mandátumát.

Gyurcsány Ferenc

Számomra érthetetlen, hogy Fleto ilyen karriert futhatott be ebben az országban. Először is benősült az Apró családba, majd anyósa segítségével sikerült beszállnia a nemzeti vagyon kiprivatizálásába, gondolom számára megfelelő kondíciókkal. Az is érdekes, hogy Apró Antal "államosított" villájában lakik, és ezt a magyar társadalom egy jelentős része egyáltalán nem veszi zokon. Gyurcsány jövedelme évi 100 millió forint fölött van, így kockázat nélkül szállhatott be a politikába, mint régi KISZ titkár. Részt vett a Medgyessy kampányban, majd a mimiszterelnökké választott főnönke megpuccsolásában. Megygőző beszédeivel tévesztette meg a választókat és saját párttársait is, valódi teljesítmény nélkül.
Természetesen az öszödi beszéd miatt került be a panoptikumomba. Ott beismerte, hogy elkúrták, hazudtak éjjel-nappal, és közben kurva országnak nevezte hazánkat. Alpári stílusa megmutatta igazi valóját. Fel sem fogta, hogy ez a beszéd milyen hatáss volt az országra. Egy ilyen beszéd kiszivárgása után bárhol a világban le kell mondani, kivétel Magyarország.

Mesterházi Attila

Üstökösként tűnt fel az MSZP egén, a Gyurcsán féle csapás egyik élharcosa. A Zuschlag ügyben is felmerült a neve, ő is ott volt a döntéshozók körében. Előbb az MSZP frakcióvezetője, majd miniszterelnök jelöltje lett rövid időn belül. Igyekszik kommunikációs mestere, Gyurcsány Ferenc nyomdokában haladni, a göbbelsi agymosó propaganda eszközeivel: amit sokszor hazudunk, azt előbb-utóbb elhiszik.
Mesterházy azért került a panoptikumomba, mert hazug történetekbe ágyazva meghatározta a baloldali, illetve jobboldali orvos és tanár fogalmát. Az orvosok szerinte csak a saját oldalukkal szimpatizáló betegeket látják el rendesen, és ennek megfelelően a pedagógusok is csak a saját oldalukon álló tanítványaikkal foglalkoznak tisztességesen. Az is lehet, hogy jobboldalon kialakult sérvet csak jobboldali orvos műthet? Nem tudom ezt a logikát pontosan követni. Azt látom, hogy Mesterházy olyan baloldali teljesítési kényszerben szenved, ami pillanatnyilag nem gyógyítható orvosilag.

Szalainé Szilágyi Eleonóra

Megmondom őszintén, ránézésre nem látszik a hölgy bűnözőnek. Pedig mostanában bilicsbe verve lehet őt látni. Nem kívánok az előéletével, illetve a tevékenységével foglalkozni.
Mint életművész került be a panoptikumomba. Távozott a BKV kötelékéből, és többmilliós végkielégítést utalt ki magának jogtalanul. A kérdést azért érdemes megfogalmazni: milyen ügyviteli rend szerint mennek ott az átutalások? Erre szokták mondani, hogy talicskával tólják ki a pénzt a fővárosi és állami tulajdonú cégekből. Szalainé esete kiverte a biztosítákot, és összedőlni látszik a kártyavár. Lehet, hogy következményei lesznek végre a lopásoknak? Meddig fog elérni az igazságszolgáltatás keze? Ezt most még nem lehet megjósolni.

Bokros Lajos

Tévedhetetlen szakembernek deffiniálja magát, mint univerzális közgazdász és megmentő. Bokros csomagként elhíresült művében az Alkotmány Bíróság több elemet alkotmány ellenesnek talált, így az eredeti állapot visszaállítása egy csomó kidobott pénzbe került. Több országban próbálta lefaragni a szociális kiadásokat, aminek előbb-utóbb az lett az eredménye, hogy megváltak tőle. Az egyetemi tandíj bevezetésének elkötelezett híve, a szegények tehát ne tanuljanak. Református kötődése nem nagyon érzékelhető a tevékenységében és személyiségjegyeiben.
Panoptikumomba a félresikerült csomagja mellett az MDF "meghódítása" miatt került. Az MSZP-s múltja ellenére ez a párt bejuttatta az Európai Parlamentbe, ahol egy enyhén szólva érdekes frakcióban találjuk. Most az MDF-SZDSZ és még ki tudja milyen pártok listavezetője, de ez a formáció szétesni látszik a kölcsönös leváltások és felfüggesztések miatt. Újabb botránypárt alakult a magyar politikai életben, megspékelve a mindentudó, tévedhetetlen közgazdásszal.

Dávid Ibolya

Bedolgozóként kezdte, majd a jogi egyetem elvégzése után ügyvédként folytatta. A rendszerváltozás előtt lépett be a Magyar Demokrata Fórumba, ott kezdődött politikai karrierje. A felgüggesztések, és kizárások nagymestere. Először Lezsák Sándorékat távolította el a pártból, majd utánuk mindenkit, aki szembe mert szállni vele. Most éppen a budapesti MDF szervezetek egy részét függesztette fel, akik nem értettek egyet a legújabb politikai pálfordulással.
Azzal érdemelete ki helyét a panoptikumomban, hogy lerakta hazánkban a marketing típusú elvtelen politizálás alapjait. Ennek lényege: mindenkivel összeáll, aki anyagilag segíti a kapmpányt, illetve biztosíthatja 4-5 ember politikai pozicióba kerülését. Ilyenre példa Bokros Lajos bejuttatása az Európai Parlamentbe, illetve az ősenlenséggel való házasság összekalapálása. Az MDF-SZDSZ szövetség azonban szétesni látszik még a megkötése előtt, ami az MDF teljes széthullását, és Dávid Ibolya mentelni jogának megszünését jelentheti. Az MDF eredeti eszmerendszeréhez ennek a pártnak már úgy sincs semmi köze.